Egy tiszta, örökérvényű, klasszikus utat mutató “jelzőfény” hunyt ki ismét. Csapó Gábor régivágású, elegáns, talpig úriember volt. Lovon és “földön” egyaránt. Tanítványai áhítattal, tisztelettel néztek fel rá. Tudása, iránymutatása olyan forrás, amiből a mentoráltjai a mai napig töltekeznek. Az Örkény tábori örökséget nagy szeretettel adta át lónak, és lovasnak egyaránt. Munkássága, élete példa, minta lehet számunkra.
Szeretettel, szomorúan búcsúzunk Tőle!
A Díjlovas Közösség
Vannak olyan embertársaink - sajnos egyre kevesebben - akik halk, csendes, alázatos szolgálatukkal úgy képesek olyanná válni, hogy mindig emlékezni fogunk rájuk. Ez a jellemábrázolás illik Csapó Gáborra, arra a sokoldalú képzettséggel rendelkező lovasbarátunkra, aki nem a megélhetésért, hanem a ló iránti szeretet és a magyar klasszikus lovaskultúra hagyományainak ápolásáért és átadásáért vállalta hivatását. Intelligens volt, és ezzel a szellemi tőkéjével minden helyzetben személyes példát tudott mutatni az utókor lovasai számára, hogy milyen erkölcsi és szakmai felvértezettséggel szabad csak a lovassportot szolgálni.
Dallos Gyula