Isten veled Viki!
Először is szeretnék köszönetet mondani Paizs Gábornak, és a Szakbizottságnak, hogy lehetővé tették ennek a kis emlék posztnak a megszületését. Megtisztelve érzem magam, hogy én írhatom eme búcsú sorokat a legjobb barátnőmről, és biztos vagyok benne, hogy odafent ő maga is örül, hogy a díjlovas közösség is megemlékezik róla.
Soha nem gondoltam, hogy el fog jönni ez a pillanat, hogy végső búcsút kell vennem tőle, arra meg pláne nem, hogy ilyen hamar. Akik ismerték, valószínűleg tudták, hogy hosszú ideje tartó betegséggel küzdött, ami sajnos október 20-án győzedelmeskedett felette. Azonban betegségét igyekezett a legkevésbé mutatni, ugyanolyan tűzzel, és energiával élte az életét, ahogy azelőtt.
A Csömör környéki versenyek aktív résztvevője volt több mint 10 évig, nagyrészt Kópé nevű lovával, aki jövőre a 24. életévét tölti be, és továbbra is kirobbanó formában van. Azonban a nagyobb sikereket Málna nevű kancája hozta neki. Ezek közül kiemelném a 2020-as Championátus E kategória felnőtt bajnoka címet, valamint 2022-ben szintén a Championátuson A kategóriában 3.helyezett lett. Igazi versenyző volt, mindig a lehető legnagyobb precizitással lovagolt a négyszögben, nagyon gyorsan alkalmazkodva a ló aktuális állapotához, és kihozva a maximumot minden helyzetből. Ugyanakkor a legnagyobb koncentráció mellett is előfordult vele egy-egy eltévedés, ami nagyon emlékezetesre sikerült, okozva pár vidám percet a közönségnek. De mint minden hirtelen helyzetből, ezekből is a legnagyobb higgadtsággal és rá jellemző lazasággal vágta ki magát.
A versenyek mindig nagyon jó hangulatban teltek, ő volt az aki a lelke volt egy-egy társaságnak, és biztos vagyok benne, hogy akik ismerték, őriznek magukban néhány vidám pillanatot, amit átélhettek vele. Szeretném, ha bárkinek eszébe jut, ezek az emlékek jöjjenek elő vele kapcsolatban, én magam is így igyekszem feldolgozni a hiányát, és az űrt, amit a szívemben hagyott.
Bárki bármivel fordult hozzá, mindig próbált segíteni, mindenki problémáját megoldani. Legyen szó akár lónyírásról, takarmányozásról, lószállításról, versenyről.
Ez a sport, a lovak jelentették a világot neki. Mindig alázattal, és szeretettel, ugyanakkor következetesen bánt a lovaival. A lovak soha nem szenvedtek hiányt semmiben, minden lónak ilyen felelősségteljes gazdát kívánnék, mint amilyen ő volt. És tudom, hogy most odafentről is vigyáz rájuk.
Mit adott ő nekem? Először is egy életre szóló barátságot, még ha ez ilyen rövid idő is volt. Lehetőséget adott versenykarrierem elkezdésében, indulhattam mindkét lovával, de nagyrészt Kópéval versenyeztem, aki szintén nagyon sokat tanított, különösen a négyszögben, amit remélhetőleg a későbbiekben is tudok kamatoztatni. Rengeteg szép emléket köszönhetek neki, nagyon sokmindent csináltunk közösen, akik közelebbről ismernek minket, tudják, hogy nagyon furcsa helyzetekbe tudtunk kerülni, amiket igen csak egyedi módon oldottunk meg. Hetente többször jártunk terepre, amiknek az emlékei élénken élnek bennem, volt hogy nevettünk, sírtunk, de mindig ott voltunk egymásnak.
Hatalmas űrt hagyott maga után. Forgószélként távozott erről a világról, pontosan úgy, ahogy az életét is élte. Nagyon sokat tanított nekem is, és a környezetének is a kitartásról, elszántságról, és nem utolsó sorban a lovak önzetlen szeretetéről. Megígértem neki, hogy a hitvallását, mindent amit tanított, örökségeként, emlékeként tovább fogom vinni.
Hálás vagyok az életnek, hogy ha csak ilyen rövid időre is, de ismerhettem, részese lehettem a sikereinek, és most, hogy már nincs köztünk, az emlékét továbbvihetem. Szeretném, ha mindenki, aki ismerte olyan szeretetettel emlékezne meg róla, amilyen szeretettel és nyitottsággal ő az emberek felé fordult.
Remélem, hogy ezzel a kis írással közelebb hozhattam kicsit őt hozzátok, és méltó módon meg tudunk emlékezni róla. Ő már a felhők közül mosolyogva néz le ránk, és emléke tovább él bennünk, és szeretett lovaiban.
Nyugodj békében drága Barátnőm!
Odaát találkozunk!
Meleg Réka írása
Képek: Hajdú Krisztina